Chapter 3. ~ The Wilson Family

Na és itt az új rész!Aki nagyon várta most megtudhatja,hogy melyik az a család amelyikhez London kerül:)Kicsit érdekes lett a mostani fejezet.Annyit szeretnék még mondani,hogy ezt az egész történetet úgy írja le mintha 18 éves lenne,eközben ő egy újszülött csecsemő.Remélem értitek,hogy mire akarok kilyukadni. ;) Szóval a következő rész minimum 3komi után jön!Jó olvasást! xxx

1994. Február 01.

Egy fagyos reggel a Wilson család együtt reggelizett a kályha melletti étkező asztalnál.A 2  éves kis Violet közben babázott,míg a szülei ,Mary és Josh, kávét szürcsölgetett és újságot olvasott.
Josh egy 28 éves fiatalember akinek jól fizető állása van,ugyan is ő építész.Mary jelenleg szabadságon van,hogy vigyázzon a kislányára.Egyébként ő egy híres divattervező és régebben modellkedett.Sok hírességgel dolgozott már együtt,például Palvin Barbival vagy Cara Delevingne-vel.
Az apa éppen munkába indult.Megitta a kávéját,elköszönt a családjától és a bejárat felé vette az irányt.Kinyitotta az ajtót,kilépett és egy észrevehetetlen valamibe belerúgott.Majd az a valami egyből felordított és sírni kezdett.
-Mary!!Mary,gyere gyorsan!!-kiáltott Josh és felvette a földről a dolgot.
A feleség mindent eldobva rohant a férjéhez.
-Mi tört...-levegőt nem kapott.-Hiszen ez egy...ez egy kisbaba.Mit keres itt?
-Nem tudom.Nem vettem észre és véletlenül belerúgtam szegénybe.
-Jaj kis drága!Beviszem,nehogy megfázzon és megnézem nincs-e semmi baja.
-De Mary,ez jó ötlet?
-Mi mást tehetnék?-szétnézett Mary az utcán.-Látsz valakit akié lehet a gyerek?
-Nem..de most nekem mennem kell,majd délután megbeszéljük a dolgot,hogy megtartsuk-e...
Képzeljétek!Az a kisgyerek én vagyok!Sikerült az utazás!Már csak az a kérdés,hogy megtartanak-e.Erre nem is gondoltam,hogy árvaházba is adhatnak,hogy nem kellek nekik.

~

-Drágáim!Itthon vagyok!-megérkezett Josh,levette kabátját és bement a családjához.

-Szia szívem!-köszöntötte felesége,közben leültek a kanapéra.-Figyelj csak!Gondolkodtam és szerintem tartsuk meg a gyereket!Tudom,hogy Violet még csak 2 éves,de már olyan aranyosan viselkedett vele,édesek voltak,és én is jól kijövök vele.Mit árthat nekünk még egy gyerek?

-Mary!Nagyon szeretnéd?Hisz még alig ismerjük,tudjuk a nemét?

-Igen,kislány és már tudom mi lenne a neve ha megtartjuk!London,vagyis ez állt a felsőjén és úgy megtetszett nekem,és még egy helyes kis maci is volt mellette. /Igen,az én öreg barátom:Maci ;)/

-Na jó,rendben van.Ha ennyire szeretnéd megtarthatjuk,de csak egy feltétellel!Ha te pelenkázod!

-Juj Josh,köszönöm!-a nyakába ugrott Mary a férjének.

Most megkönnyebbültem.Szóval már tagja vagyok én is ennek a családnak.Én is Wilson vagyok.Hm...London Wilson...milyen jól hangzik! :D

Ez nem az én családom!Csak kiraktam,mert cukik.Nem így nézek ki! :) ~London

Ja és a házunk!! Már láttátok! ;)

Chapter 2. ~ A döntés

Nagyon szépen köszönöm,hogy ilyen sok embernek tetszik a blogom!!Nagyon jó érzés!Itt a második fejezet ami elég mesésre sikerült,de mondjuk az egész történet ilyen valótlan meseszerű mese.xdA következő rész minimum 3 komi után jön!!Ugye azt nem felejtettétek el,hogy minden hétvégén jön! :) Remélem ez is tetszeni fog nektek,jó olvasást!! xxx




A 18. szülinapomon eldöntöttem,hogy új életet kezdek.Új életet egy új helyen,új családnál.(Ez azt jelenti,hogy visszamegyek az időben a születésemig, és egy új családnál fogok 'megszületni'. A kérdés: ha visszatudok menni az időben, akkor miért nem akadályozom meg a balesetet,hogy anyával és apával élhessek tovább?Mert nem lehet megváltoztatni,helyrehozni a HALÁLOS baleseteket.Higgyétek el,ezzel már én is próbálkoztam,de nem ment.)Nem tudom/tudtam elviselni,hogy szülők nélkül nőttem fel.Igen,nagyi itt van velem és vigyáz rám,szeret engem,de ez más.Szeretnék anyával vásárolni járni,shoppingolni,csajos napokat tartani.Apával meccseket néznék,horgászni, focizni mennénk,vagy spontán csinálnánk valamit.Ó,és testvéreket is szeretnék.Olyan jó lehet játszani,szórakozni velük,és persze vitatkozni is.Mamának is elmondtam az ötletemet,és beleegyezett.Megértett engem,hisz vele is történt hasonló dolog.
Már szinte egész Angliát bejártam és egy csomó szép,kedves,takaros helyen voltam.Minden utcán végig sétáltam és nagyon megtetszett az egyik ház.

Ebben az időutazásos cuccban az is jó,hogy nem csak testileg tudok utazni,hanem lelkileg is.Szóval kigondolok egy helyet és az agyammal 'elmegyek' arra a helyre,úgy,hogy a testem nem mozdul.Így a kiszemelt házhoz elmentem és megnéztem a családot is.Nagyon kedvesnek tűntek első látásra.Van egy kb. 20 éves lányuk és egy 10 éves fiúk.Jól kijöttek egymással.Majd vacsora előtt az anya,az apa és a két testvér leült együtt társasjátékozni.Ilyen családra vágytam!Ide fogok költözni!Vicces,hogy ilyeneket mondok,hogy beköltözök hozzájuk a tudtuk nélkül,de előröl fog kezdődni minden,semmi nem fog változni,kivéve az,hogy bepottyanok az életükbe.Nagyinak is tetszik a hely és a család is.Szerinte itt biztonságban leszek és szeretni fognak.Mamától és papától elköszöntem,ideje indulnom.Szemünkbe könny szökött,nagyon meghatódtunk mindannyian.Kezembe vettem a Macimat és felkészültem az utazásra.Szorosan becsuktam a szemem és átöletem Macit,majd a kitervelt helyre gondoltam.Néhány másodperc múlva eltűntem nagyi szeme elől.Örökre a szívemben maradnak.

Chapter 1. ~ Az IGAZ történet

Az első fejezetem.Rövid de remélem tetszeni fog.Előre szólok,hogy mindegyik fejezet kb. ilyen hosszú lesz,vagy egy kicsit hosszabb,ne talán tán rövidebb.De remélem tetszeni fog/fognak.Jó olvasást! :) xxx

2012.December 23.

London Flower vagyok,18 éves és Angliában élek.Sajnos ma van 13 éve,hogy elvesztettem az anyukámat.Úgy érzem,hogy anya halála miatt én felelek.Nagyon hiányzik.Az évek során apa is elhunyt,súlyosan megfázott,kórházba vitték és egy éjszaka meghalt.Szóval most egyedül élek a nagymamámmal és a régi Macimmal.
A balesetkor az autóból valahogy nagyihoz kerültem,de nem tudtam,hogy hogyan.Mama elmesélt nekem egy IGAZ történetet:
Egy kislány éppen a réten játszott,egyedül.Ült a fűben,olvasgatott,babázott,virágot szedett.Majd az erdő felől zajt hallott,a szíve gyorsabban kezdett verni.Egy farkas ugrott elő a bokorból.A lány felé igyekezett.A kislány nem tudott mit csinálni,futni kezdett.A farkas üldözőbe vette őt.Hirtelen a lány elesett,szorosan becsukta a szemét és átölelte a babáját.
-Kicsim!Mit csinálsz itt?-szólt a kislány anyukája.
A lány kinyitotta a szemét és a házuk előtti út szélén ült.Csodák csodájára megmenekült a farkastól.Meglepődött,mert az előbb még a réten egy farkas elől menekült.
Később könyveket tanulmányozott,utána járt,hogy mi történhetett vele és rájött valamire ami viccesnek tűnhet,de nem az.A lány egy időutazó.Utazni tud az időben,a múltban (a jövőben nem), és helyszínt is tud változtatni.Bárhová eljut ahová szeretne.Az évek során elsajátította képességeit és erről még egy naplót is vezetett.Erről a különleges tulajdonságról nem szólt senkinek,még a szüleinek sem.Ez a lány a nagymamám volt.Igen, az én nagyim.Ezen az én szemem is kikerekedett.Azt mondta mama,hogy ezt a képességet tőle örökölhettem,így menekültem meg a balesetben.A naplót is nekem adta,hogy olvasgassam és én is tanuljak belőle.13 év alatt többször is volt részem ilyen utazásban,amire a nagyi is elkísért.Sikerült elsajátítanom az időutazást....

Prológus

Hello!Köszöntelek a blog oldalamon!Meghoztam a Prológust!Remélem tetszeni fog és fogjátok olvasni a további részeket!Jó olvasást!Puszi xx

 1999. December 23.

Egy havas,esős,latyakos éjszakán kocsikáztunk hazafelé anyával.Karácsonyi dalokat énekeltünk,szórakoztunk.~Úgy döntöttünk,hogy a karácsonyt a nagyiéknál töltjük, mi öten:anya,apa,mama,papa és én.Ja,majdnem kifelejtettem a legédesebb,legcukibb,legmegértőbb barátomat aki szintén velünk fog karácsonyozni,a Macimat.~Szóval mentünk haza anyával és Macival,mikor kiesett Maci a kezemből.Anya hátrafordult,hogy felvegye,mert én be voltam kötve és nem tudtam lehajolni,majd mikor felnézett csak egy dudáló fényt látott.Anya megpróbálta kikerülni az autót,de csúszós volt az út,így belé ütköztünk.Az egész karambol az én hibám volt.5évesen ilyet tettem...Becsuktam a szemem és szorosan átöleltem Macit,mert nagyon féltem.Csak anya sikoltását és az ütközést hallottam.
Nyugodt volt minden.Nem éreztem semmi bajt.Kinyitottam a szemem és a nagymamámnál voltam.Szemben ült velem,mosolyogva,mintha valami jót cselekedtem volna.Meglepődtem,mert a kanapén hirtelen mama kanapéján ültem.Sírni kezdtem,sőt bőgni,mert nem tudtam,hogy hogyan kerültem ide.Ezt az egészet biztos,hogy nem álmodtam!Anya nincs sehol.Nagyi átkarolt és elmesélt nekem egy érdekes,IGAZ történetet.